Apróhirdetés [antikvár]

Részlet a könyvből: Fújtatva gördült be az állomásra a hat kocsiból álló személyvonat. A "pesti" portól homályos ablakai mögül kiváncsi arcok kémleltek kifelé. Kucsera úr, az állomás egyetlen hordárja, lusta csoszogással indult a kocsik felé. Az eső szemerkélt. Csak úgy finoman, tavasziasan, míg a nap gyönge fényecskéje ki-kipillantott a felhők mögül. A sínek ezüstösen, nedvesen ragyogtak. Egy tyúk kapirgált a sínek között, a fehér kaviccsal felhintett úton, Kucsera úr haragosan hessegette. Ebben a pillanatban nagy csörömpöléssel megállt a vonat. A kocsik zökkenve lendültek egymáshoz, ütközőjük fémesen csattant össze, majd felpattant néhány ajtó és utasok igyekeztek lefelé a magas lépcsőkön. A patikus volt az első, aki leugrott a kavicsos útra. Hosszú, nyurga alakja nevetségesen huppant le a lépcsőről, megdöbbentően hosszú karjai vidáman integettek a resti ablaka mögül kémlelő cimboráknak. Táskáját a hóna alá kapva, gyors léptekkel indult a kis vasúti vendéglő ajtaja felé.