Aquincum farkasa [antikvár]

Részlet: AVE MARCELLUS! Kedves Barátom! Éppen azon gondolkodom, mikor és hol találkoztunk először. Aztán csodálkozom is, amikor végre rájövök, hogy egy szinte csupán párszavas találkozó kivételével valójában éveken keresztül kizárólag az interneten keresztül tartottuk a kapcsolatot, és e-mailek százainak köszönhetően váltunk előbb kollégákká, majd barátokká, és talán nem túlzás azt állítanom, hogy bizonyos értelemben bajtársakká is. Most már tisztán emlékszem mindenre: először gimnazistaként, fiatal irodalomkedvelőként kerestelek fel téged, a Tinta-Klub alapító-elnökét, hogy interjút készítsek veled az általad összeszervezett Pirkadatra várva című antológia kapcsán. Ezután szó szót követett, és te végül meghívtál engem ebbe az írói közösségbe, amit én óriási megtiszteltetésnek éreztem akkor. Kicsivel később, még mindig tizenéves gimnazistaként, csak úgy faltam a Falánkság című regényed sorait, amit még Michael Mansfield néven írtál, és azon gondolkodtam, milyen jó dolog lenne, ha egyszer közösen írhatnánk könyvet. Pár évvel később együtt indítottuk útjára a Penna Magazint, és végül az a bizonyos álmom is valóra vált: a Pokoli szimfóniák című kisregény-antológiában, három másik írótársunk, barátunk mellett végre közösen szerepelhettünk. Még mindig Michael Mansfieldként ismertelek, amikor megosztottam veled a terveimet az akkoriban még csak az álmaimban létező Historium Kiadóról, mely történelmi témájú könyveket, kiadványokat gondozna. Érdeklődéssel hallgattad a terveimet, aztán amikor én a középkori témáimról kezdtem beszélni, te előhozakodtál a római korral, én pedig, bevallom, meglepődtem. Addig ugyanis nem tudtam, hogy ennyire rajongsz az ókorért, Rómáért, és nem tudtam, hogy már végeztél bizonyos előtanulmányokat Pannónia Interior és Aquincum történelméről. Mire felocsúdtam, az általam évek óta Michael Mansfield néven ismert íróból Mar-cellus Mihály lett, és te átadtad nekem Pannónia Romanum