Arany Birodalom [antikvár]

ELŐHANG A. D. 1476 A felderítő futva érkezett. Amint az éjjeli erdő fái közé ért, egy árny vált ki a göcsörtös törzsek közül, magas, erőteljes férfialak, talpig feketébe öltözve. — Parancsnok úr — állt meg előtte a felderítő —, a dombtetőn gyülekeznek, a klastrom romjainál. Két-két őrszem dél, nyugat és északkelet felé. A többi mind eltűnt a romok közt. Nem kúsztam át a mezőn a nyomukban, nehogy meglássanak ebben a fránya holdfényben. — Ahogy előre láttad, Racine uram — lépett elő egy újabb alak, az előbbinél is magasabb, vékony férfi. — Összesen háromszázan érkeztek, kis csoportokban, az őrökön kívül mégsem látni senkit a dombon — fejezte be a jelentést a felderítő. — Milyen óvatosak lettek — fordult kaján mosollyal parancsnoka felé a langaléta. — Talán már láthatatlanná válni is megtanultak? Arany Birodalom 7