Arany homokon beduin/Üvegkalitka [antikvár]

Részlet az "Arany homokon beduin" c. regényből: Kicsit kóválygó fejjel szállt le az autóbuszról. Megállt a simán aszfaltozott úton és körülnézett. Apró, földszintes, egyformán épített, sárgára festett házak sorakoztak egymás mellett, mint apró gyufaskatulyák. Az aszfaltos út mentén sárga, finomszemű homok terült el. Sivatagi homok, amit a szél sodort errefelé, forró nyári napokon, amikor a levegő megreked és súlyosan fekszik rá az ember tüdejére. Chamszin... - mondják az emberek és behúzzák a zöld zsalugátereket, amit itt treszszimnek neveznek, és behúzódnak a szobába, ahol mégis hűvösebb van, mint a forró, izzó levegőn, mert itt a szél nem segít. A síéi is forró és süt, éget a finomszemű homok, ami tapad az izzadó testen, belebújik a hajszálak közé, ott settenkedik a zöld szemüveg mögött égő és fájó szemekben és megcsikordul a fogak alatt.