Bővebb ismertető
Idegen földön
Rosella elvette az útlevelét a pultról. Az üvegfal mögött ülő bajuszos, barna bőrű férfi még mondott valamit, talán az anyanyelvén. Az asszony nem értette, de mert egy halvány mosoly is kísérte a szavakat, hát ő is visszamosolygott. Aztán a vállára dobta a táskáját, nem volt nehéz. A poggyászokat már lehozták a gépről. Odakünn nagyon sütött a nap, a repülőtér fölött pedig olyan sötétkéken feszült az égbolt, amilyennek még sohasem látta. Utazott már éppen eleget az elmúlt nyolc évben, de ilyen kék eget még nem tapasztalt. Ha lenne ideje, megbámulná.
Nem vett el a faltól kulikocsit. Nincs olyan sok poggyásza, mint annak a helyi házaspárnak, akik legalább nyolc, bőröndformájú, merevfalú táskával érkeztek haza. Bizonyára bevásároltak Európában, mert párizsi és római hotelcímkéket ragasztottak rájuk. Rosella is Rómán át érkezett ide. Kis bőröndjét a kerekeire állította, kihúzta a fogantyúját, másik kezében egy táskát tartott, és már ment is. Igyekezett nem venni tudomást a sok emberről és az ilyenkor, ilyen helyeken szokásos zajról, amit még a hangszórók is tetéztek, egyre újabb és újabb járatok indulását, érkezését hirdetve.
Színes fotók terpeszkedtek mindenfelé, de akadtak feliratok is. BARISZTÁN A NAPFÉNY HAZÁJA, és BARISZTÁN üdvözli önt! Ugyanaz persze angolul és néhány más nyelven ís, amelyek között Rosella felfedezte saját anyanyelvét is. WELCOME IN BARISTAN! A feliratok egyre inkább átadták helyüket a hatalmas posztereknek. Sivatag, tevék, mecsetek, modern szállodák úszómedencéi, városnyi 5«A:-ok, vagyis bazárok, piacterek. Aztán