Aranyborjú [antikvár]

A szerkők előszava A mi társadalmasított irodalmi gazdálkodásunkkal kapcsolatban gyakran fordulnak hozzánk avval a teljesen jogos, de túlságosan egy kaptafára szabott kérdéssel: „Hogyan írnak maguk kettesben?" Kezdetben aprólékosan válaszoltunk, részletes tájékoztatót adtunk, sőt elmeséltük azt a nagy vitánkat is, amely a következő kérdésben merült fel: megöljük-e a „Tizenkét szék" hősét, Osztap Bendert, avagy életben hagyjuk? Eközben nem feledkeztünk meg annak megemlítéséről sem, hogy hősünk sorsát sorshúzás döntötte el. Egy cukortartóba két papírszeletet tettünk, egyikre reszkető kézzel egy halálfej és két csirkecsont volt rajzolva. A halálfejet húztuk ki - és félóra múlva a nagy kombinátot nem volt többé. Nyakát borotva metszette át. Későbbi válaszaink már nem voltak ennyire részletesek, a vitát meg sem említettük, idővel pedig az apróságokra sem tértünk ki többé, míg végül minden lelkesedés nélkül már csak így válaszolgattunk: - Hogyan írunk kettesben? Hát csak úgy, hogy kettesben írunk. Akár a Goncourt fivérek. Edmond a szerkesztőségeket járja, Jules pedig vigyáz a kéziratra, nehogy az ismerősök ellopják.