Aranyhaju Rózsika [antikvár]

Részlet a könyvből: Hol volt, hol nem volt - azóta négyemeletes palota áll ott, központi fűtéssel és meleg vízvezetékkel - volt egyszer a Dunaparton egy üres telek. Falánk szegte körül, gaz verte föl és éjjente gazdátlan kutyák ott gyűléseztek rettentő vonítás közepette. A telek majdnem a víz széléig ért s a part alatt egész térség nyílott a vizén hosszú szálfás tutajokból. Ezeken a tutajokon szoktam volt ugrálni gyermekkoromban, onnan ismerem a puszta telket s ezt az egész gyermekhistóriát, mely, istenuccse, elejétől végig csupa mese. Ha elolvasták, maguk is látni fogják, hogy nem csaptam be önöket. Ha a való világban egy telek üres, akkor lakatlan is. De az én dunaparti telkemnek a gazdátlan kutyákon kívül állandó lakói is voltak. Állandó, bért fizető lakók, akiknek szállása ott volt, ahol az esti szürkületbe sovány, éhes füstoszlopocska szokott belefeketedni. Ha jól oda nézel, látod, hogy két hüvelyknyi cső emelkedik ki a földből, az állandó lakók kéménye. S ha rá is merészkedel a telekre, akkor egy szúette, vaskapcsos csapóajtót is látsz, az állandó lakók díszkapuja. Ennél többet nem is lehet látni, mert ha nyílik a csapóajtó, s te a rossz létrán lefelé botorkálsz, már nem látsz semmit. Ez a tanya felső világításra van berendezve, de üvegteteje nincsen.