Aranykarika [antikvár]

Részlet a műből: "Anyám! Itt ülök a nyitott ablaknál a ház legtávolabbi zugában. Csak messziről morajlik felém a nagyváros. Néha egy autó tülköl el kertünk alatt. De ez már a csöndhöz tartozik. Nézem a rozsdabarna hegyeket s a vén diófát, amint lankadó karját szinte kézfogásra nyujtja be ablakomon. Felkelek és megsimogatom. Gyönyörű ősz! A hegyek fölött már téli párák gyülekeznek ezüstösen, de a levegő íze még olyan, mint nálunk kánikulában, a fenyők között. Elhagyott táj. A szomszéd villából is elköltöztek s jóformán magunk maradtunk."