Aranymező [antikvár]

Részlet: Nagy területen tespedt az udvarra a csűr árnyéka s a kupás cserepek körvonalai otromba cikcakokká torzulva messzebb, csaknem a nagykapu tövénél rajzolódtak rá a homokra. Estére járt az idő. Valami nagy bágyadtság nyomta a telket s ez a hangulat eluralkodott a Károlybá lelkén is. Fáradtak voltak az izmai. Ebéd után ő is kiment a fiával a rétre, azzal a titkos szándékkal, hogy majd kivágja ő a fia előtt a rendet! De csakhamar kidőlt, viszont ott a munka helyszínén szégyelt leheveredni, pedig erősen kívánta teste a puha füvet, hazajött tehát, leült a csűr kiskapujának küszöbére s nyújtóztatta, pihentette a tagjait. A fáradt, kimerült ember figyelme hamar belefeledkezik abba, amit éppen szeme elé lök a véletlen. Károlybá átnézett a kapu teteje fölött s tekintete hosszasan időzött a Küküllő felett kiugró hegyoldalon,a juhokat is megszámolta már, hányat legeltet ott a pakurár.