Aratás [antikvár]

Részlet a könyvből: "Idegessége nőttön nőtt. Ülni nem tudott. Valahányszor kerekek zörögtek a fagyos havon, az ablakhoz rohant. Három nap óta várta Károlyt s úgy képzelte, csak akkor tud enyhülni bánata, ha végre öccse karjába borulhat s az egyforma gyász egyforma fájdalmában kisírhatják magukat. Anyja temetését követő hetekben nem érezte ennyire ezt a vágyakozást Vásárhelyen és vidékén még pusztított a kolera. Erdély jobb levegője távoltartotta lakosságától ezt az ellenséget. Visontai Miska jobban féltette öccsét, semhogy testvér utáni esengését elárulja neki. De a tél most már hóval borította a friss sírokat. A házakban is lábadoztak a lézengő betegek s hetek óta nem vittek új kolerás halottat a temetők felé. Most hát jöhet Károly s megtarthatják az osztást. Nagy papírlap volt előtte. Folyton számolgatott. Felírta vagyonuk minden apró adatát. Próbált így osztani, majd meg amúgy. De sehogy sem volt megelégedve."