Ardinghello és a boldog szigetek [antikvár]

Johann Jacob Wilhelm Heinse (1745-1803) a német irodalom „Sturm und Drang" elnevezéssel ismert korszakinak nagysikerű prózaírója. Sikere s népszerűsége oly méreteket oltott, hogy másfél évtizeddel halála után. 1817-ben az Itáliából hazatérő Goethe felháborodottan s elkeseredetten fakad ki: „Visszatérve Itáliából, úgy találtam, hogy régebbi és ujabb írói művek igen nagy tekintélynek örvendenek, de sajnos, olyanok, amelyek engem kivételesen visszataszítanák; a csak Heinse Ardinghelloját és Schiller Räuberjét említem közülük..." Goethe haragja odáig megy, hogy felveti a kérdést: vájjon van-e értelme, hogy ő még tovább írjon, s tovább szolgálja a maga művészi eszményeit, mikor „Ardinghello és Franz Moor közé szorult"? Nemcsak ezért érdemes Goethe kirohanására utalni, mert az olyan remekművel veszi egy kalap alá Heinse 'Ardinghelloját, mint Schiller: Räuber-e, hanem azért is, mert kiderül belőle, hogy a 18-19. század fordulójának német közvéleménye - ugyanaz, amelyből Goethe Wertherének hatása alatt tömegével kerültek ki as öngyilkos fiatalemberek - igen melegen fogadta ezt a különös, fegyelmezetlen, valóban „viharzó és hevülő" utopista, de egyben világnézeti hitvallást tevő regényt...