Ariane [antikvár]

Részlet a könyvből:Szinte keletien átlátszó, derült, sugaras ég, kék mint egy nikapuri türkiz, borúit a még alvó város házai és kertjei fölé: A hajnali csöndben csak a háztetőkön és ákáclombokon kergetőző verebek csiripelését, egy fa tetején ülő gerlice kéjes turbékolását és a távolban, a Sadovaján, a város legnagyobb és legelőkelőbb utcájának egyenlőtlen kövezetén lassan közeledő parasztkocsi tengelyének éles zaját lehetett hallani. A székesegyház hatalmas, poros, elhagyott teréhez közel, fakerítés vette körül a Hotel de Londres udvarát, melynek lapos, hosszú, háromemeletes, szürke és komor kövekből, oszlopok, erkélyek és díszítések nélkül épült, a Sadovaján elnyúló homlokzata olyan volt, mint egy esős őszi nap. A Hotel de Londres, a város legelőkelőbb szállója, konyhájáról volt nevezetes. Az aranyifjúság, katonatisztek, nagyiparosok és az előkelők látogatták kedvelt éttermét, hol három sovány zsidóból és két kisorosziból álló zenekar játszott délutánonként, egész a késő éjjeli órákig közepes egyvelegeket az Anyégin Eugén" meg a La Dame de Pique"- ből és melankolikus népies dalokat és ütemes cigánymelódiákat