Ariane [antikvár]

Részlet a könyvből:Szinte keletien átlátszó, derült, sugaras ég, kék mint egy nikapuri türkiz, borúlt a még alvó város házai és kertjei fölé. A hajnali csöndben csak a háztetőkön és ákáclombokon kergetőző verebek csiripelését, egy fa tetején ülő gerlice kéjes turbékolását és a távolban, a Sadovaján, a város legnagyobb és legelőkelőbb utcájának egyenlőtlen kövezetén lassan közeledő parasztkocsi tengelyének éles zaját lehetett hallani.A székesegyház hatalmas, poros, elhagyott teréhez közel, fakerítés vette körül a Hotel de Londres udvarát, melynek lapos, hosszú, háromemeletes, szürke és komor kövekből, oszlopok, erkélyek és díszítések nélkül épült, a Sadovaján elnyúló homlokzata olyan volt, mint egy esős őszi nap.