Árnyéktánc [antikvár]

Lovik Károly (1874--1915) a magyar századforduló-századelő egyik legkülönösebb alakja. Már tizenkilenc esztendősen fővárosi napilapoknak ír tárcákat, 1896-tól pedig Kiss József legendás hírű lapjának, a Hétnek a novellistája. Kora ifjúságától vonzzák a lovak, felnőtt korára európai hírű lótenyésztővé válik, cikkei, tanulmányai nemzetközi feltűnést keltenek. Mindennek következményeként nincsenek anyagi gondjai, sokat utazik, a kor azon kevesei közé tartozik, akik bejárták szinte egész Európát. Széles látókörű, valóban európéer író és szakember volt, s amit büszkén hangoztatott, független. Világok határán élt, legjobb műveiben sok mindent megelőlegezett a modern próza lehetséges irányaiból. Lovagjai, gavallérjai a valóságos tértől és időtől elszakadva utaznak és emlékeznek, gyermekhősei megrettennek a felnőtté válástól, s a mesék birodalmába húzódnak vissza. S mind-mind a századelő nagy létélményét, szecessziós érzését hordozzák: a teljesség elvesztését.