Árpádvér [antikvár]

Részlet:A folyó partján hangos gyereksereg rikoltozott. Voltak közöttük jobbágyfiúk, de voltak úrigyerekek is. Csak abból lehetett őket egymástól megkülönböztetni, hogy a jobbágygyerekeknek bőrzekéjük volt, az úrfiaknak pedig bársonydolmánykájuk. De sáros, rongyos volt már a kis zeke is, a kis dolmány is. Nem csoda, mert háborúst játszottak. Egyik csapat magyar csapat volt, a másik görög. A magyaroknak nem volt a görögökkel szemben semmi előnyük: mindenik egyforma hévvel verekedett a maga zászlajáért.A görögök vezére egy szeplősképű jobbágyfiú volt. Vitézül harcolt s az izzadság úgy csorgott róla a nagy igyekezetben, mint a vontató lóról.- Huj, görög, huj!- Hajrá, magyar! Szűz Mária nevével!A magyar sereget egy szépnövésű úrigyerek vezérelte. Lehetett vagy tizenkétesztendős de fejjel magasabb mindenik pajtásánál. Az ezüsttel gazdagon kihányt búzavirágszín bárosdolmányán elől egy éktelen nagy hasadás. Ő is nagy nekibuzdulással harcolt, de a parancsaiban volt valami megfontolt nyugalom, mintha egész életében mást sem csinált volna, mint hogy parancsolt. A feje tartása olyan büszke, mint azoké az arabus paripáké, amelyeket Szentföldet járt kóbor lovagok adogattak el megszorultságukban drága pénzen a magyar nagyuraknak.