Arrowsmith I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A pusztaságon keresztülvágtató kocsit egy tizennégy éves rongyos leány hajtotta. Az anyját eltemették a Monongahela folyó közelében - a leány maga csinált rá sírhalmot kiásott gyepből a szépnevű folyó mellett. Az apja láztól reszketve feküdt a szekér alján, körülötte pedig az öccsei és húgai játszottak, maszatos kölykök, rongyos kölykök, vidám kölykök. A leány megállította a kocsit a gyepes út elágazásánál és a beteg ember ezt nyögte: - Emmy, jobb volna, ha Cincinnati felé fordulnánk. Ha ott megtalálom Edi bátyádat, az biztosan magához vesz bennünket. - Senki sem fog magához venni bennünket - felelt a leány. - Megyünk előre, ameddig bírunk. Nyugat felé! Ott rengeteg olyan dolog van, amit látni akarok. Megfőzte a vacsorát, lefektette a gyerekeket és ült a tűznél, egyedül. Ez a leány volt Martin Arrowsmith nagyanyja.