Arthur Less [antikvár]

ELSŐ LATASRA Arthur Less nem is tűnik olyan rémesnek innen, ahonnan én nézem. Nézzék csak: a hotel előcsarnokában üldögél egy kerek plüsskanapén, kék öltönyben és hófehér ingben. A lábát keresztbe rakja, egyik csillogóra suvikszolt cipőjét a lábujjain himbálja, a sarka kilóg belőle. Fiatalos póz. A nyurga árnyék is mintha fiatalkori önmagához tartozna, de Less az ötvenhez közeledve olyan, mint azok a bronzszobrok a parkban, amelyek lassan patinásodva felveszik a környező fák színét, csak a térdük fénylik a sok dörzsöléstől, mert a kisdiákok szerint ez szerencsét hoz. Arthur Less, aki i^úságában rózsaszínen, aranylóan tündöklött, mostanra megkopott, akár a kanapé, amin üldögél, miközben a térdén dobol a mutatóujjával, és a nagy kakukkos órát fürkészi. Hosszú, nemes vonalú orra állandóan leég a napon (még New York októberi