Árvaleányhaj [antikvár]

Részlet a könyvből:Az a czudar asszony."Gyönyörű szép, hosszú ősz volt egész Andrásig; az András előtti napon azonban, úgy estenden, nagy gyorsan jött egy hideg fergeteges szél vakról és hirtelen megváltoztatta az időt. Még hétfőn, kedden melegen sütött a nap; egy-egy megkésett szántóvető az eke szarva után ballagva, még biztató jelnek tarthatta, hogy a pókok a tallókon széteresztették szövéseiket, melyeken mint selyem szálakon ragyogtak véges-végig a napsugarak. A levegőben fönn a bikanyál kóbor, fehér foszlánya úszott csendesdeden, - és - itt volt ugyan különben már az ideje, de azért mégis a számitáson kívül esett hirtelenséggel, - Andrásra virradóra beállott a fagy.az, akit ez a rút zimankó úton ért s otthon hagyta a ködmenét, bizony megkeserülte azt az órát.András éjszakáján, éjnek évadján, - mivel hogy ez igazán koromsötét és sivalkodó széllel telt vad éjszaka a Hámszárító csárda közelében, a Turjányos nagy lassan, az öreg Csitriturcsi, ki kedvencz pejkóiról kapta tréfás ragadvány nevét, kocsistól, Csitristől, Turcsistól befagyott a sárba.