Árvíz Indiában [antikvár]

A napnak ezt az első óráját szerette Ransome legjobban. kint ült a verandáján, brandvi ivott s figyelte, amint az aranyos fény egy ragyogó pillanatra elöntötte a banyanfákat, a sárgásszürke házat, meg a skárlátszínű kúszónövényeket - mielőtt a nap hirtelen ugrással lebukott a látóhatár mögé s az egész tájék sötétségbe borult. Varázslatos dolog volt ez s az ő északi természete, amely megszokta Észak-Angliának hosszú, csöndes, kék alkonyi óráit, még most is különösnek találta, - mintha hirtelen az egész világ megállt volna egy pillanatra s aztán gyorsan belémerült volna a sötétség örvényébe. Ransome mindig érzett valamit az ősember rémületéből, s indiai naplemente láttára.