Asakó [antikvár]

Részlet a műből: "Ezeket a szavakat akarom egy rövid életsors fölé írni, mely a maga valóságában egyenesen megrendítő. Magam sem tudom, miként írjam le megrázó szavakban azt a szenvedést, amely papi szívemet is annyira megrendítette. S bár úgy látszik, hogy az élet kérlelhetetlen vihara a sárba taposott és pusztulásba taszított egy ártatlan leánylelket, mégis azzal vígasztalom magam, hogy ez gyönyörűséges virág tovább illatozik az Isten kertjében örök időkre. Már az elején leírom az esemény végét: Két órával ezelőtt ott térdeltem a hóban kis hamurakás előtt, melyet az útfélre dobtak és keservesen sírtam. S mivel még mindig sajog egész bensőm és lelkemben ott zokog a leírhatatlan fájdalom és nem lehetek még elég tárgyilagos, hogy leírjam hiánytalanul ezt a megrendítő embersorsot, azért naplómat adom, amelyben néhány mondattal meg szoktam emlékezni azokról a személyekről, akikkel egész nap folyamán találkozni szoktam."