Asszony a válaszúton [antikvár]

Részlet: Amikor a nő megéri harmincadik születésnapját, nagyot és mélyet lélekzik és nem annyira az izgatja, hogy mi is vár még rá és mi lehet még előtte, hanem inkább azok tűnődik, hogy a körülményeknek micsoda talányos összevágása okozta, hogy immár elérkezett életének arra a pontjára, amikor - részint csodálkozva, részint vonakodva - be kell vallania, hogy: Ma lettem harmincéves! A harmincadik év voltaképpen az élet útjának egyik állomása. Ezen az úton olyan gyors iramban haladunk, hogy nem könnyű emlékezetünkben egyenként fölidézni és elkülöníteni egymástól az eseményeket. A nő kezdetben kisgyerek, boldog, vagy szerencsétlen, ki-ki a körülményei szerint. Majd leánykává növekszünk, a hajunkban színes szalagcsokrot viselünk, a mindenkori divat parancsa szerint. Azután rágódunk a tankönyveken, törjük a buksinkat, szenvedélyesen barátkozunk egymással és látszólag mélységes lekicsinyléssel, valójában pedig titkos bámulattal, fájdalmas elnézéssel és keserűséggel szemléljük azokat a furcsa teremtményeket, akiket fiúknak hívnak. Majd bekerülünk a serdülő leányok sorába. Iszonyú zavarodottságban telnek napjaink, lobogunk és képzelődünk, sok könnyet potyogtatunk és mélabús hangulatban ábrándozunk. Végezetül pedig nővé érünk. Azt azonban magunk se tudjuk, hogy mikor és hogyan?