Asszony a várfokon [antikvár]

Részlet: A nap már nyugovóra hajlott és mintha megtüzesedett volna a szédítő futástól, mint óriási kerék vöröslött és úgy bukott le a szálas fekete erdők mögé. A szürkület már sűrűsödött, szétterült lassan az ingoványos réten, amely a hegykúpot körülövezte, elnyomta a színeket, úgyhogy csak a fák sudarai, a városi templom teteje és tornya lángolt. A munkásnép már hazafelé húzódott, emberi hang, lónyerítés, marhabőgés, szekérzörgés egyre élesebben hallatszott a homályos, csöndes tájon.