Asszony a viharban [antikvár]

Részlet: Az eső, mint egy ezüstfátyol úgy ölelte át Belgrádot. Apró szemekben permetezett a villanylámpák fényében s a járdaszéleken kicsi tavakká gyűlt össze. Mária az ablak mögött állt és az embereket figyelte. Rohantak az utcákon érzésekkel, indulatokkal, ismeretlen sorsuk felé. Aztán az üzletek cégtábláit nézegette. A sok szláv felirat között olyan öröm volt egy magyar nevet találni. A levegő átfülledt a szobában, kinyitotta az ablakot. Kihajolt egy pillanatra, majd felegyenesedve mélyen szívta magába az esőtől megtisztult levegőt. Már csak lassan szemelgett s mire az utcai lámpák mind kigyúltak, el is állt.