Asszony lesz a lányból [antikvár]

Részlet a könyvből: Kis koruk óta elválhatatlan barátnők voltak. Cora Macfarlane volt a magasabb és a szőkébb. Göndör haja arannyal keretezte be arcocskáját, nehéz hajfonatát lehetőleg magas kontyba tűzte, hogy minél idősebbnek gondolják. Szemében és száján azonban ott mosolygott még a be nem töltött tizenhét esztendő minden édes tapasztalatlansága ... Várakozóan és kíváncsian tekintett a világba, arcán nem látszott fájdalom, bánat, csalódás semmi nyoma, semmi árnyéka ... Lillian Thomas alacsonyabb volt nála és a haja sötétebb. A homlokára fésülte, oldalt. Hajfonatát a fején körülcsavarva hordta, mint a koronát, mert szeretett mindenben különbözni a többiektől és mert tudta, hogy ez a viselet jól áll neki. Tulajdonképen egy idős volt Corával, de tapasztaltabb és meggondoltabb. Egy szóval: lélekben volt nála idősebb... Lassan ment hazafelé a két leány az iskolából az októberi verőfényben, úgy vitték könyveiket a hónuk alatt, előkelősködve, mintha csak véletlenül került volna a kezükbe az algebrafüzet, meg a latin nyelvtan és nem leckéről jönnének. Mind a ketten sötét posztókosztűmöt hordtak: Coráé kék-fekete volt, Lilliané barna. Fehér ingblúzt viseltek hozzá, magasan kemény gallérral. Karcsú derekukat széles, szoros öv fogta körül, amelyet hátul nagy ezüst tűvel erősítettek a szoknyájukhoz, elől pedig ugyancsak ezüstből jókora csatt ragyogott rajta...