Asszonyfej [antikvár]

A XJX. század elejétől egészen a huszadik század kezdetéig, tehát egy kerek századon keresztül tart az irodalom nagy romantikus korszaka és ebben az érzelmi és képzeleti elemekkel túlfűtött, a valódi élettől sokszorosan eltávolodott légkörben születik meg a magyar irodalom. Mert noha a tizenkilencedik század előtt is akad kivételesen néhány költő és prózaíró, akik irodalomtörténeti szempontból figyelemreméltót alkotlak, kétségtelen, hogy egy általános irodalmi élet fellendüléséről, irótehetségeknek tömeges kisarjadásáról csupán ettől a századtól kezdve beszélhetünk. A magyarság egyetlen század alatt futotta be azt a fejlődési utat, melyet más országok évszázadokon keresztül tettek meg az irodalomban. Gondoljunk csak arra, hogy Olaszországban már a XIV-ik században megirta halhatatlan művét Dante, Angliában és Franciaországban a XVII-ik században éltek Sakespeare és Moliére és ugyanakkor, mikor Németországban Schiller és Goethe a Faustot és Teli Vilmost irták, minálunk Bessenyei testőrkapitány próbálkozott naiv kis vigjátékkisérletekkel.