Asszonyi dolgokról [antikvár]

Részlet a könyvből: Női levelek A vonat mellett, amely éppen most indul meg, egy férfi rohan végig a perronon, és még mindig ott tartja kezét a kupéajtó kilincsén, mintha vissza akarná tartani az egész vonatot. A férfi aggodalmas és sebesen mondja a mosolygó fiatal asszonykának, aki kihajol az ablakon: - És semmi esetre se felejtkezz meg arról, hogy irj nekem! Minden egyes leveled egy darabka belőled, aki távol leszel tőlem! Ne légy hát fösvény... Hány férfiajakról röppen el ez a könyörgés, amikor julius vége felé, akár jószántából, akár nem, az a párisi asszony is utra készülődik, aki legtovább tartott ki ott és akinek szoknyáját, mintha láthatatlan cérnaszálak füznék Páris aszfaltjához. Az utra készülődő kis barátnő váltig erösitgeti, hogy nem szivesen utazik el, de kurára van szüksége, tekintettel kell lennie a családjára, vagy pedig egyszerüen neki is alá kell vetnie magát a snobizmus törvényeinek.