Asszonyok - huszárok [antikvár]

Részlet a könyvből: TILDUS. Matild pezsgős tündér volt a Ronacherben. Talán valamivel huszon felül. Gyönyörű szép szőke haja, ha lebocsátotta, a bokájáig ért s ilyenkor kétségben volt az ember, hogy mit bámuljon inkább: ezt a hullámos felületü, illatozó folyékony aranyat, vagy pedig azokat a nemes szabású, finom bokákat, amiket két ujjal körül lehetett fogni. A cipőjébe éppen tizenöt Dimitrino-cigaretta fért bele, egygyel sem több és Sergej Nikolajevics Gagarin, az akkori bécsi orosz katonai attasé, Matildnak egyik parányi kivágott topánkáját hordozta zsebében szivartárca gyanánt. A muszka, mikor megszűnt a megbízatása, aranyhegyeket igért Matildnak, ha elmegy vele Oroszországba, de az édes leányzó kitért minden ajánlat elől. Vidám nevetéssel és rendithetetlen állhatatossággal. Sergej Nikolajevicsnek végre is Matild nélkül kellett az atyuska birodalmába visszatérni. A szép termetén, a bájos arcocskáján, a felséges haján is tultett érték dolgában Tildusnak a kedélye. Nincsen az az elkeseredett öngyilkosjelölt, akinek lelki egyensúlyát öt percen belül helyre ne billentette volna...