Asszonyok városa [antikvár]

EGY A vak férfi ütemesen kopogtat a botjával. Kip-kop-kop, kip-kop-kop. így próbálja felhívni magára az elhaladó berliniek figyelmét. Kísértetiesen néz ki, ahogy ott strázsál: a viseltes katonasapka alatt borotvált fej, a nyakába akasztott bádogdobozból ceruzát árul. Karszalagján piramis alakban rányomtatott pontok, kerek, fekete motorosszemüvege olyan, mint két sötét lyuk, amit keresztülszúrtak a nappalon, hogy átszivároghasson rajta az éjszaka. Amikor Sigrid felbukkan a metrólépcső tetején, a táskájából előkotorja az aprópénzes erszényét, hogy beszórjon néhány groschent a poharába. - Áldja meg az isten - feleli a férfi reszelős hangon a csörgést hallva. - Válasszon egy ceruzát! Sigrid megköszöni, és amikor a ceruzaárus a hangja irányába fordítja a fejét, olyan érzése támad, hogy a világtalan szemüveg mögül valami megjelöli. Elvesz egy ceruzát, beteszi a retiküljé-be, és a jelzésnél átkel a kereszteződésen. Kiderül, hogy a matinéra szóló jegy már három és fél márkába kerül. Megemelték ötven pfenniggel. Sigrid a különbözetet is zokszó nélkül kifizeti. A holnap katonái, ma ezt játsszák. A filmplakát lelkes, lenszőke hajú, Hitler-Jugend egyenruhás suhancokat ábrázol, akik fapuskákkal a vállukon menetelnek a mezőn, tornáznak, vagy épp egy nehézkaliberű gépfegyver csövét szemlélik, miközben egy mosolygós katonatiszt adja nekik az utasításokat. Végül is mindegy, hogy milyen filmet játszanak. Úgysem filmet jött nézni. 11