Asszonysorsok [antikvár]

PROLÓGUS A télnek még csak előhírnöke tört be Hévízre. A tóparton a mocsári ciprusok már régen kopaszon merednek az ég felé, a fák alját egybefüggő, puha, rozsdavörös avar fedi. A hatalmas platánok is útjukra bocsátották leveleiket, legfeljebb egy-két összeszáradt, összesodródott példány rezeg a görcsös ágakon, várja a következő fuvallatot, ami elválasztja ágától és hullásra kényszeríti. A tó vastag páradunnába takarózott. A világszerte ismert, emblematikus fürdőépületeknek csak a sziluettje bontakozik ki. A sétány szinte kihalt, nyoma sincs a nyári, örökös mozgásban lévő, torlódó, hullámzó embertömegnek. Legfeljebb egy-két kabátjába fázósan burkolózó gyógyulni vágyót látni, ahogy jön vagy megy a főbejárat felé. Ülünk a jó meleg hallban új ismerőseinkkel. Hamar kiderül, szegről-végről földiek vagyunk. Őseim hazánknak azon a tájékán éltek, haltak, s nyugszanak, ahol ők és felmenőik. Értem a jellegzetes tájszólást, a tájnyelvi szavakat, melyeket nagyanyám szájából hallottam sok-sok évvel ezelőtt. Látom magam előtt a völgyekkeL vízfolyásokkal szabdalt dombvidéket, erdőket, szőlőket, legelőket, megművelt és parlagon hagyott parcellákat. Gondolatban végigjárom nagyapámmal az utat - mint hat, hat és fél évtizeddel korábban - a Mártírok útjától a szőlőjében levő hajiokig, miként ő nevezte a pincéje fölé épített két helyiségből álló présházat, ahol alkalmasint éjszakai alvásra is volt lehetőség. Kódorgok unokatestvéreimmel a kaszaházi réten, a Zala partján. K' 'IN':'::, ! ¦ I I . , ií íiV I'.I' ' ' iifí'!" I i'í.l ,1- J.l 1 ' V -i . le"' \V ''-'l'l'-"''teái