Asszonysziv, örök rejtély [antikvár]

Részlet a regényből: "- Ez már Fort-de-France, - szólt a parancsnok. Türkiz-színű görbét rajzolt a víztükörre a Ville-de-Verdun, miközben balfelé fordult. Saint-Louis erődítményének várfalai mögött a ködből lassan kibontakozott a város. A pálmák sötét koronája, a kenyérfák és a haloványan zöldellő távolabbi domb uralkodni látszottak felette. A hajó parancsnoki hídján tartózkodó utasok közül egyik sem tette még meg ezt az utat. Valamennyien ott szorongtak tehát a korlát nedves fájánál és kimeresztett nyakkal nézgelődve, kíváncsian vártak a magyarázatra. A türelmetlenségében izgatottan topogó Gilbert remegő aggodalommal sietett megelőzni a többieket és elsőként helyezkedett el a korlátnál. Utóbb dermedt lélekkel kényszerült átadni a helyét egy rövidlátó, kövér hölgynek, aki az utolsó pillanatban, váratlanul bukkant fel az alattuk levő fedélzetről."