Átkozott szépség [antikvár]

Részlet a könyvből:"Diana szórakozottan nézett ki az egyik elsőosztályú fülke ablakán, szinte félálomban, mert a hajnali órákban keltek fel és a ritmikus kattogás jólesően ringatta. 16 éves volt, bőre hamvas és bársonyos, hosszú szőke haja mesés hullámokban hullott a vállára. Nehéz selymes pillái titokzatos mély kék szemeket takartak. Nem festett nála szebb Madonnát Rafael Santi, a reneszánsz aranyifjú, körülrajongott művésze, nem tartottak nála szebb misztreszeket az uralkodók, vagy milliomosok. Ebben a percben gondtalanul zárkózott magába, mert még nem álmodta, hogy szépsége egyszer átkozott lesz, mert véletlenségből érző, rajongó szívet is adott hozzá az Isten. Egy-egy erősebb zökkenő felébresztette csendes szendergéséből és olyankor pillantása a vele szemben ülő anyjára esett. Paola Cacioppo nem volt szép asszony, de magán viselte az észak-olasz családok karakterét. Világosbarna hajkoronája összhangban állt kék szemeivel. Magas szikár alakján kínos eleganciával feszült a jól szabott kosztüm. Ujjain a leggondosabb manikűrözés sem tudta eltüntetni a házi munka nyomait. Energikus természete passzivitásba szorította egyetlen leányát és férjének Carlónak sem volt sok szava a családban. Valójában lelke mélyén mindig lenézte nápolyi származású élettársát. A jóképű, szelid természetű olasz fiúhoz már akkor ment férjhez, mikor jóval elmúlt húsz éves és bele kellett törődnie, hogy rangjához illő házassághoz nincs reménye."