Átkozottak [antikvár]

1926 májusának egyik napján ellenőr érkezett a főszolgabírói hivatalból a járás legtávolabbi zugában fekvő, Sajgó nevű községbe. Az ellenőrről messziről lerítt, hogy a közigazgatási apparátus embere: apró, ritkás pillájú szemeit szigorúan összehúzva vizsgálgatta az út mentén viruló mezőket, elmosódott, vonás-talan arcán fenséges tartásban feszített a mindentudás gőgje, s időnként megbiccentette a fejét, mintha a körös-körül elterülő világ rendjének mozdulatlanságát akarná nyugtázni. A körjegyzőségtől könnyű, kétkerekű homokfutó hozta. Odáig a főszolgabíró fekete személyautóján tette meg az utat. A körjegyzőség hullott vakolatú, tornácos épülete előtt kiszállt az autóból, de nem indult mindjárt befelé - addig csapdosta az autó ajtaját, amíg a tompa dörrenésekre a jegy-zőség minden alkalmazottja a nyitott ablakhoz csődült. A jegyző sietve befogatott, amikor az ellenőr közölte vele, hogy Sajgóba megy, és őt is magával szándékozik vinni. Afelől nem szólt, hogy mi dolga van a faluban. Mielőtt felkapaszkodott a kétüléses kocsira, sokáig mustrálgatta a befelé ferdült kerekeket, az ülés feslett burkolatát, a megpattogzott lakkozást. Végül fellépett, morgott valamit az orra alatt, majd keresztbe rakta térdnadrágba bújtatott lábait, és ugyanolyan mozdulattal intett indulást a jegyzőnek, mint előbb a főszolgabíró sofőrjének. 5