Attika, az Isten ostora [antikvár]

Arra gondoltam, hogy kissé lemosdatom, mert ha így dugom ágyba, talán nem fog tetszeni a nejemnek. - Ha bármi furcsát látsz, kérlek ne ijedj meg! - figyelmeztettem, mielőtt átléptük a fürdőszoba küszöbét. Sikoltozott. A szirénázó hang hallatán úgy megijedtem, hogy majdnem eldobtam a paprikától rózsaszínű unokát. - Mi van ezen ujjongani való? - kérdeztem megütközve. - Én már azt hittem, hogy alszik, nem pörköltben mászik! - mondta hebegve, rámutatva az indiánutánzatra. - Megvacsorázott a keresztapjával. Enni csak kell neki! - De így? Ilyen disznó módon? Biztos olvastál vagy elbambultál. Atival az ölben mindent lehetett, csak ezt a két dolgot nem. Főleg evés közben. A nemrégen befejezett fürdetést újra kezdtük. Pancsikált, de most szigorúan strázsáltuk minden mozdulatát. A megtévesztőeket is. A művelet végeztével fáradtan dőltünk az ágyba. Kissé mozgalmasnak találtam az unoka elsőnapi ténykedését.