Attila élete [antikvár]

Részlet a könyvből: Bár a varázslók és a jövendőmondók jóslatai megnyugtatón hangzottak, a római nép aggódva nézett az ütközet elé, amelyet 405 tavaszának első napjaiban Radagais hadaival kellett megvívni. Radagais, aki négy év előtt mint Alarik helyettese jött Itáliába, most, szlávokból és germánokból álló nagy sereg élén, a maga számlájára tört be oda. A birodalom, lévén hogy, Stilichonak, Honorius miniszterének minden ügyessége és bátorsága ellenére is, összes határait barbár hordák ostromolták, amelyektől, ha még oly megvetéssel nézett is reájuk, méltán volt oka rettegni, ide-oda ingadozott ellenségek és szövetségesek között, kik mindketten egyaránt veszedelmesek voltak. Képtelen lévén, hogy egymaga védelmezze meg magát, régi vitézségének lehanyatlása után biztonságát idegen vezérektől vásárolta meg, kik látszólag rendelkezésére bocsátották bandáikat, valójában azonban a szövetségi szerződéseket arra használták fel, hogy termékeny tartományokban üssék fel táborukat, ahonnan vajmi nehéz volt kitessékelni őket. Róma dicsőséges évei véget értek. A nemzet, amelytől egykor reszketett a világ, már csak mindenbe beleavatkozó hivatalnokok, cselszövő eunuchok, jellemtelen hadvezérek, kalandorok, eretnek püspökök sereglete volt...