Átutazók [antikvár]

Részlet a könyvből: "Nincsen otthonuk sehol ezen a világon! Hálókocsin érkeznek és repülőgépen indulnak. Autók és hajók sietnek velük, országról-országra, sokból többnyire nem látnak mást, mint néhány külföldieknek fenntartott utcát - árjelzés nélküli kirakatokkal - s a szállodát, amelyben laknak... s ahol csak magukhoz hasonlókkal találkoznak... átfutó vendégekkel, akik lassan-lassan külföldiekké válnak saját hazájukban is. Nincsen családjuk, vagy ha! van: igen ritkán befutnak oda is, rövid időre, asszonyukat, gyermeküket összecsókolják... és már rohannak tovább ... Mindenütt átutazók! Szerelmen, ifjúságon, bánaton, életen és halálon utaznak át... Kicsomagolnak, becsomagolnak. Bőröndjeiken címkék, színes rajzok, pálmákkal, vagy gleccserekkel ... a szállodáknak eme mozgó hirdetései: az útinaplójuk. Nem ismerik a megszokás nyugalmas örömét... nem tudják, hogy ragaszkodni lehet a holt fából összeenyvezett bútordarabokhoz, lámpákhoz és szőnyegekhez ... többnyire emberekhez sem tudnak ragaszkodni."