Átutazók [antikvár]

Nyári éjszaka valahol az Ardennekben. Benzinkút. Ha nem számoljuk a lovat, a holttestet, Juliette-et, a benzinkút pénztárosát és a Mauricióval házasságban élő kollégáját, Sébastient, tizenkét ember ül, ácsorog, várakozik a neonok hideg fényében: Alika, a Fülöp-szigeteki dada, Chelly, a rúdtánctanár, Joseph, aki madártetűatka-irtószerrel kereskedik... Éjjel 11 óra 12 perc van. Egyetlen percen belül minden a feje tetejére áll. Az alakok egy-egy történet hősévé válnak, és ezek a történetek időnként egymásba is fonódnak. Egy több szálon futó, sokrétű könyv ez az életünkről, amin nevethetünk és sírhatunk, vagy éppen könnyesre röhöghetjük magunkat. Csakúgy, mint első regényében, Az igazi élet-ben, a szerző ezúttal is szédületes sorsokat tár elénk a rá jellemző humorral és kegyetlenséggel. Adeline Dieudonné nem kímél meg minket semmitől: a könyvben egymást érik a gyilkosságok, a vad szeretkezések, a megható és a szórakoztató jelenetek. A nevetés, a zabolátlan mesélés, korunk abszurditásának ostorozása közepette azonban az Átutazók valójában az élet értelmét kutatja.