Átváltozások kertje [antikvár]

Több oldalon ceruzás aláhúzással, bejegyzéssel.
Azok a személyek, események és helyszínek, amelyek a regényben előfordulnak, nem valóságosak, amennyiben valaki mégis rájuk ismer, az a véletlen műve. Az ilyen, sokszor ismételt szabadkozások mintájára mondhatom: ha bárki az álmaira, érzéseire, sejtéseire ismerne ebben a regényben, az a véletlen műve, habár „részekre osztva élünk, és részeinkben más emberekkel összefonódva; amit álmodunk, az az álmodással függ össze, s azzal, amit mások álmodnak; amit teszünk, önmagával függ össze, még inkább azonban azzal, amit más emberek tesznek." (Musil) Többször jártam a Szent Péter bazilikában. Néhány éve, egy késő délután, zárás előtt talán öten álltunk a főhajóban. A rámzuhanó csendben a pillanat tört része alatt tárult fel előttem ennek a regénynek az alaprajza, hosszanti fejezeteivel - Alászállás, Átkelés, Feljutás és kereszttörténeteivel: Kerengő, Kereszthajó, Apszis. Csak a kupolát kellett elmozdítanom, hogy szabaddá tegyem a téridőt az álmok, érzések, sejtések összefonódása számára.