Atyavilág [antikvár]

Ahogyan Papváros lett Történt mindez akkor, amikor nem történt semmi. Az Úr valahányadik esztendejének ki tudja, melyik havának tök mindegy, melyik napján. Mondjuk, reggel. A nyugati dombok felett vörösen izzott a nap Elszaporodtak a papok. Az ilyesmi az Úrnak mindig kedves. Ahogy mondják: ahány pap, annyiféle. Az egyikük kántál, a másik gondolkodik, a harmadik világmegvált. Szóval elég nehéz ezeket az önálló istenszolgákat úgy egyfelé terelni. No nem mintha terelődni vágyódtak volna. Akkoriban nem a templomokhoz keresték az atyákat - az atyák köré kezdték építeni a templomokat, húzták őket (nem az atyákat) egymás után, szép sorban. Az első tíz évben harmincat-negyvenet. Korszaktól, építészeti stílustól függetlenül Ki milyet követelt a hívektől. Aztán az ájtatosak meg a szorgosak rakták is egymásra a köveket, hogy meglegyen a követendő atya szent tere. Meg is lett. Ahogy múltak az évek, a város templomainak száma elérte a százat, a százhúszat, a szá... A templomok olyan magasra szaporodták magukat,