Audrey Hepburn tündöklő csillaga [antikvár]

ELŐHANG Brüsszel, 1935. május Audrey a gyerekszobája ruhásszekrényében kuporgott, a sok együttalvásban megkopott plüssmajmát szorosan ölelve. Apja, Joseph ajándékozta neki a majmot, más ajándékot nem is igen kapott tőle élete eddigi hat évében. Üzleti útról hazatérő apja egy nap a kezébe nyomta. -Te jutottál róla eszembe, majmocska. Ugyanolyan nagy barna szeme van, mint neked - mondta apja akkor, és beletúrt az ő kurta barna hajába, aztán ment a dolga után. Ez a gesztus meglepte Audrey-t. Apja vele is, és két bátyjával. Alexszel és lannel is hűvösen tartózkodó volt általában. - Hadd ne kelljen megint apámtól pénzt kérnem! - ért el Audrey füléhez az anyja, Ella sziszegése a szomszédos szalonból. - Hogyan mondhatnám el neki, hogy megint megszorultunk, noha te jól keresel a banknál, Joseph? Apja olyan maró gúnnyal felelt erre, hogy Audrey összerezzent: -A drágalátos Ella van Heemstra bárónőnek talán méltóságán aluli, hogy édesatyjához forduljon egy kis támogatásért? Úgysem fog nemet mondani, te vagy a szeme fénye. - Te felelőtlen! - rivallt a férjére Ella. Remegett a hangja a nehezen visszafojtott indulattól. Audrey a fülére szorította felhúzott térdét. Megrémítette, hogy mindig fegyelmezett, példás önuralmú, ízig-vérig úrinő anyja így kikel magából.