Avraham Bogatir hét napja [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Ennek a különös regénynek a színhelye Palesztina, időpontja 1947 nyarának néhány napja. A Szentföld csodálatos tájain ekkor az angol szuronyok látszólagos békét tartanak fenn, de az ország lakóit, arabokat, beduinokat, zsidókat ezernyi ellentmondás feszíti, szorítja és ütközteti össze. A zsidók idealizmusból vagy a történelem kényszere folytán már gyökeret vertek a sivár, kiégett talajba, de még nincs meg a végleges biztonságuk, s azt a független államisággal vélik elérni. Az oda vezető út nem könnyű. Nemcsak azért, mert szembekerülnek az ország lakosságának nagyobb részét jelentő arabokkal, hanem azért is, mert a világ különböző tájairól érkezett, bevándorlók maguk is különféle eszmék hívei, és legalább annyi vagy tán jóval több közöttük a megszálott, mint a megfontolt - és az ilyenek összecsapásából a józanság gyakran kénytelen vereséggel távozni. Izgalmas események, politikai okokból elkövetett terrorakciók és ellenakciók láncolata, bosszú és áldozatvállalás, indulatok és érvek - rengeteg visszás gondolat tölti ki Avraham Bogatirnak, ennek a Harkovból évtizedekkel ezelőtt Palesztinába vándorolt zsidó parasztnak napjait. Véletlenül csöppen az események kellős közepébe, váratlanul olyan feladatot kell magára vállalnia, amely elvezeti egy szélsőnacionalista szervezet parancsnokságára, és számos kaland után jut vissza ismét falujába, de fölkavart, zaklatott lélekkel. Az író összesűríti az 1947-es év palesztinai fejleményeit, és jellemábrázolásával, dialógusaival kiválóan érzékielteti azt az időszakot, amelyben Izrael Állam megszületett, de a történések hű ábrázolásával sejteti az olvasóval ennek az országnak jövendő útját is, és rávilágít a terror, az agresszió légkörére, az 56-os és 67-es közel-keleti események eredőire is.