Axel drága... [antikvár]

Részlet a könyvből: Funchal, Madeira fővárosa, a sziget déli partján fekszik. Lakói borral, cukorral, csipkével és kosáráruval kereskednek, de olyan kényelmesen, hogy tevékenységük alig zavarja a városka csendes derűjét. Fehér, halványsárga és citromszínű épületei a zöldelő szőlők és páfrányok közepette a széles kék öböl mentén és a partról lépcsőzetesen emelkedő hegység lábánál a végtelen, szikrázó vizekre néznek és többnyire álombamerülten feküsznek a napon. Az öböl nyugati vége magas sziklaormot ural, melyen a sziget igazi központja, Reid Palace-szállója áll. Gyakran megtörténik, hogy amikor hajó látogat el a szigetre és a kapitány megengedi az utasoknak, hogy néhány órán kinyújtóztassák lábaikat a parton, kétszáz személynek terítenek külön villásreggelire ott és egész éven át jönnek, mennek a nyaralók sütkérezni egy-két hétig a változatlanul állandó, egyenletes napon. Pálmák, leánderek, magnoliafák emelkednek a félig tropikus kertekből és beárnyékolják a szálló alacsonyabb erkélyeit, mert a sziklaorom csaknem meredeken szakad alá és kaktuszokkal szegélyezett lépcsőzetes út vezet le egy sziklás földnyelvig, melyen a szálló vendégei napfürdőznek és közben bele belemerülnek az Atlanti Óceán kék vizeibe...