Az A. B. szabadalom [antikvár]

Részlet a könyvből: Iróasztalom az ablak mellett áll. Irok és látom, hogy a Blagovescsenszkij-ucca sarkán néhány járókelő a szürke deszkakerítésre ragasztott plakátot olvassa. Távolabb, a komor téli ég hátterében a Bolsája Szadovája új házainak még vakolatlan tégla-tornyai emelkednek. Az utca havas aszfaltján olykor zajtalan léptű gyalogjárók sietnek el, kabátjuk gallérja fázékonyan feltűrve. Néha-néha gépkocsi zakatol, aztán újra csend borul az uccára. És halkan, resten hulla a hó. Csak rá kell gondolnom és nyomban magam előtt látom a távoli Bakbuk tikkadt uccáit, Nagy Varangy-nak, Arzsantum köztársaság fővárosának egykor legfőbb kereskedelmi kikötőjének csipkésen ívelő hídjait és végeláthatatlan kőpartját. És újra megjelennek előttem regényem hősei. Némelyiket szeretem, egyiket-másikat nemcsak szeretem, hanem nagyrabecsülöm is, van olyan, akit megvetek és végül, akit egyszerűen gyűlölök. De valamennyiökről igazat és csak az igazat igyekszem megírni.