Az A. B. szabadalom [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Buta tréfa! Nincs a világon ember, aki komolyabban viszonylana magához, mint én. Aztán miféle normális lény rázatja magát huszonnégy óra hosszat a vonaton csak azért, hogy az emberi szerencsétlenségen mulasson. Értse meg, orvos vagyok, azonkívül tudományos kutatással foglalkozom. Tanulmányoztam az emberi és állati szervezetek növésének kérdését, nevezetessen az agyfüggelék tevékenységének fokozására vonatkozó kérdést. Ön persze, tudja, mi az agyfüggelék? - Agyfüggelék? Tudom, - mondta Magaraf, akinek fogalma sem volt róla, hogy miféle. - Nos! - mondta örömmel Popf. - Akkor pár perc alatt minden világos lesz Ön előtt. Hosszas és eléggé szövevényes munka eredményeként sikerült egy preparátumot előállítanom, melynek a "Berenika elixir" nevet adtam. A feleségemet hívják Berenikának - magyarázta némi zavarodottsággal. - Azzal, hogy az elixirt egy élő vérébe juttatom, fokozott tevékenységre birom az agyfüggeléket, - aminek következtében, - érti? - a szervezet rohamos növésbe kezd és nő, amíg a kérdéses egyed el nem éri természetes méreteit. Patkányokon, tengeri malacokon, házinyulakon és kutyákon már kipróbáltam. Azt hiszem, hogy ideje emberen is kipróbálni. Nem kezeskedem föltétlen sikerről, de igen sok esélyem van arra, hogy hatása eredményes lesz. Akkor pedig, - kiáltott fel doktor Popf és izgalmában széttárta a karjait, - akkor csodálatos perspektivák nyilnak fel az emberiség előtt. Ha azonban, - tette hozzá elkomorodva, - a kísérlet nem sikerül, mindössze néhány álmatlan éjszaka árán ússza meg a dolgot... Ha persze a csalódást nem vesszük számításba."