Bővebb ismertető
Védőborítója enyhén kopottas, kifakult. Táblák alsó élei kopottasak. Oldalsó lapéleken apró, halvány elszíneződés.
Az elmúlt évek orosz irodalmának legnagyobb világsikere Az agyag géppuska, s az orosz Playboy szerint ez a XX. század második felének legjobb orosz regénye. Főhőse, Pjotr Puszta egy elmegyógyintézet lakója valamikor a kilencvenes években, s "hamis személyisége" szerint valójában a tizenhetes forradalom után, a polgárháborús Oroszországban él, éspedig ő Csapajev híres komisszárja, Petyka. A két valóságszint a regényben egyenlő mértékben valós (vagy virtuális): hol az elmegyógyintézeti ápoltak között vagyunk, hol a polgárháborús frontokon, ahol Csapajev és Petyka mély filozófiai beszélgetéseket folytat (a regénybeli Csapajev ugyanis nem annyira egy vörös hadvezér, mint inkább keleti guru). A mintegy számítógépes virtuális valóságokat létrehozó mű azonban a részleteiben vaskosan s gyakran parodisztikusan realista: Pelevin remekül ábrázolja mind a polgárháború Oroszországát, mind az elmegyógyintézet világát, ahol Pjotr a többi beteg hallucinációit is végighallgatja, s ezek betétnovellaként szerepelnek a műben - az egyik ilyen például egy mexikói szappanoperahős, Maria és Arnold Schwarzenegger szürreális kalandjait meséli el.
Viktor Olegovics Pelevin (Moszkva, 1962. november 22. – ) orosz író.
1989-ben végzett a Moszkvai Energetikai Főiskolán, majd a Gorkij Irodalmi főiskolára járt. 1987 óta ír, 1989-ben jelent meg először nyomtatásban. A következő három évben számos novelláját közölték folyóiratok és antológiák. 1992-ben jelent meg első novelláskötete, majd 1993-ban első kisregénye Omon Ré címmel, mely a szovjet űrkutatást ábrázolja groteszk módon. A kötetet egyből lefordították angol és német nyelvre (magyarul 2001-ben jelent meg). Nem csak hazájában, de világszerte hamar népszerű lett, 2000-ben a New Yorker Európa hat legjelentősebb fiatal írójaként emlegette. Viktor és Venyegyikt Jerofejev mellett a mai orosz irodalom „fenegyerekeként” emlegetik.
Stílusa minden előítélettől mentes, szatirikus, groteszk; gyakran keveri a nyelvi rétegeket, bátran használ szlenget, káromkodásokat; jellemző rá az intertextuális áthallás; a modern rockzenétől a klasszikus kínai szerzőkig sokféle kultúrkört mozgósít. Művein többen felfedezni vélték a fantasztikum számos irányzatának hatását, korai írásaira a tudományos fantasztikum kedvelői figyeltek fel, mondták posztmodernnek, mágikus realistának, Gogol groteszk világához hasonlították, fantasyvel rokon vonásokat találtak bennük. Mindezek mellett a posztszovjet világ egyik leghatásosabb ábrázolójának tartják.