Az Akácos domb száműzöttje [antikvár]

Ébredés idegen házban Különös és ijesztő dolog éjnek évadján idegen házban felébredni. Azt hiszem, a hegyvidéki éjszaka nyirkos hűvössége kelthetett fel, nyugtalan forgolódásom közben lecsúszott rólam a takaró. Ahogy körültapogatok a szétdúlt ágyban, kezem végre rátalál egy számomra szokatlan fogású pokrócfélére. Puha, vastag és meleg, szorításomra összepréselődik tenyeremben, ám ha elengedem, máris kiugrik eredeti formájára. Ahol csupasz bőrömhöz ér, egy kicsit szúr, de ez nem rossz érzés, inkább csak olyan, mintha élő állat gyapját érinteném. Reggel majd megtudom, hogy egy szinte már kihalt, hosz-szúszőrű, magashegyi legelőkön tartott juhfajta szőréből szőtt cserge ez, a háziasszony lánykori öröksége. Megcsodálom majd lazúros, meleg színét, melyet egy cserje hántott kérgéből kiáztatott festéktől nyert el Később tanúja is vagyok majd, hogyan keverik ezt a különös kotyvalékot és elcsodálkozom, hogy az áztató teknőben még erős, kellemetlen szagot árasztó lé hogyan varázsolhatja ilyen egyedi színűvé a többször beleáztatott, majd tűző napon és árnyékban felváltva szárított kelmét. De most még éjjel van, és annak örülök félálomban, hogy nem fázom már, mióta magamra húzhattam ismét az ismeretlen takarót, mely azonnal meleg vackot varázsol körém a sötétben, miközben erdei rétek fűillatát árasztja magából. Biztonságban érzem magam és örülök, hogy nem kell pisilnem. Csak megszokott plüssmacim hiányzik, ám mikor találok helyette egy átölelhető kispárnát, már minden rendben van és engem is karjába zár az álom. Mikor újra felébredek, már világosodik, bár még korán van, mert a behúzott ablaktáblák résein csak híg, halványszürke fény szivárog a szobába. De már ki tudom venni a mennyezet sárgásbarna gerendáit, sőt a rájuk szegezett fenyőpallókban kiütköző sötétszínű, vastag görcsöket, csomókat is. A konyha irányából otthonos tevés-vevés apró neszei szűrődnek. Egy még ismeretlen, sötét tónusú alt hang folyamatosan szidalmaz valakit, akinél válogatósabb teremtményt még nem hordott hátán a föld és nem is érdemes a Jóisten gondoskodó jóindulatjára, legalábbis a hang gazdájának véleménye