Az alexandriai utazó [antikvár]

E Első rész Obsta principiis! 11mesélek egy történetet. Egy történetet, ami nagyon nagyon régre nyúlik vissza. Olyan régre, hogy Jézus y Krisztus puszta gondolatára még minimum kétszáz évet kellett vámi. A hely, ahol pedig mindez elkezdődött a makedón Alexandrosz egyiptomi örököse, I. Ptolemaiosz kezében volt, nem más városban, mint az uralkodói központban, Alexandriában. Abban az Alexandriában, amely híres volt a könyvtáráról és a világítótornyáról, és amely később majdhogynem átvette Athén kultúrális szerepét. Erről, a rég elfeledett városról csak rettentő keveset tudunk. Az utánuk következő generáció ugyanis állítólag lerombolta, felgyújtotta, elpusztította. De valóban így volt-e? Valóban igaza van a történelemkönyveknek? Egy biztos: Alexandria tartogat még titkokat számunkra. Dél körül járhatott, ugyanis a nap rettentő magasan ült az égi trónján. Diokritosz, az uralkodó első számú hímöke, a forró homokban álldogált. Bőrsaruja egyre kényelmetlenebbé és csúszósabbá vált. A királyi palotától már legalább öt kilométert tett meg futva, de pont a legmelegebb órákban kellett átszelnie a Nekropoliszt. Kezében friss vonásokkal teleírt pergament tartott összegöngyölve. A pergament személyesen az uralkodó küldte. Egy rettentő fontos parancsot kellett átadnia és ez volt az a parancs, ami miatt vélhetően az egész elkezdődött. Diok-ritosszal nem szokták megosztani, hogy mégis mit kell vinnie és miért, de ez esetben az uralkodó elárulta, hogy minden áron teljesíteni kell, de ha esetleg nem így történik, akkor cselekedjen, ahogy jónak látja. Újra a hírnök eszébe jutottak Ptolemaiosz fáraó szavai. Felnézett a sugarait dühösen szóró Ti !. 1 i ^