Az alkazári kadét [antikvár]

Toledo felett lebukott a nap és sárgás aranyos fényével utolsót üzent a lankás spanyol tájnak. A levegőben különös illatok úsztak. A rétek felől lekaszált széna szagát hozta a szél, s valahonnan távolról füstszag érkezett. Az embereket megborzongatta ez a csípős, fojtó illat, mely távoli városok pusztulásáról, felgyújtott falvakról hozott szomorú híradást. Az este tele lett sejtelmes árnyakkal, Toledo külvárosa megtelt sugdolózó, bizalmatlan tekintetű férfiakkal. A spanyol föld remegett, mintha időnkint valaki félelmetes erővel megrázta volna. Labirez kiállt az országútra és belebámult a szürkületbe. Egy nap ismét befejeződött. Vajjon mit hoz a holnap, milyen új megpróbáltatások várnak a nyugtalan spanyol népre? Messzi vidékekről véres harcok és szörnyű öldöklések hírét hozták az ismerősök. Borús lélekkel tért vissza az országút mellett fekvő kocsmájába és várta, mikor érkeznek esti vendégei. Felesége és lánya aggódó arccal fogadták. - Nem hallottál semmit? - kérdezte felesége. Magasnövésű, csillogó szemű asszony volt, simára fésült haja kékes fényben ragyogott és mikor beszélt, előtűntek vakító fehérségű fogai.