Az álom valósága [antikvár]

„Mint látja, az én életemben nincs semmi említésre méltó: belső történés az egész, csakúgy, mint a munkám, a gondolataim... Úgy vélem, az élet nem más, mint egy nagyon szomorú komédia, hiszen anélkül hogy akár csak sejtenénk, hogyan, miért, vagy ki által, magunkban hordozzuk az önámítás folytonos kényszerét, mégpedig azzal, hogy spontán módon valóságot alkotunk magunknak (mindenki magának, nem ám mindenki ugyanazt), amelyről szép lassan kiderül, hogy üres és illuzórikus. Aki tudja, hogy mire megy ki a játék, nem képes többé ámítani önmagát; ám aki nem képes ámítani többé önmagát, annak örökre elmegy az életkedve, nem tudja élvezni többé a létet. Így van. Az én művészetem csupa keserű együttérzés mindazok iránt, akik ámítják önmagukat; ám ezzel az együttérzéssel szükségképpen vele jár, hogy az embert önámításra ítélő sorsot kegyetlenül kinevessem." Luigi Pirandello