Az alvilág rabságában [antikvár]

Első fejezet London, i88s áprilisa Esett, mintha dézsából öntenék, és Lady Olivia azt érezte, hogy a halál jeges ujjai simogatják. Az esőcseppek könyörtelenül gördültek lefelé az orcáján, mintha az ég le akarná leplezni csendes sírását. Csak állt ott bőrig ázva, köpenye és főkötője csuromvíz. Az ernyő is rég megadta már magát az özönvíznek, és bágyadtan csüngött kezében a sétapálca oldalán. De Livié túl tompa volt ahhoz, hogy tudomásul vegye a hideget, vagy érezze a fájdalmát. Csak barátnéja csillogó diófa koporsóját nézte, amint lassan ereszkedik lefelé a frissen kiásott, tátongó, sötét verembe. Alice halott. És Livié képtelen volt megakadályozni a tragédiát. Keserűségében csikorgatni kezdte a fogát. A gondolat azóta nem hagyta nyugodni, hogy a szomorú hírt közölték vele. A tiszteletes befejezte gyászbeszédét, majd hirtelen mozdulattal összecsukta bibliáját. Livié kizökkent komor töprengéséből, és dermedten figyelte, amint a tiszteletes