Bővebb ismertető
Részlet:
A hajnali szellő ébren volt már s ép borongva indult, hogy a tengert felköltse. A tenger mélyen aludt még, lomhán nyújtózkodott és síma sík végtelenségében a bágyadó csillagok tükröződtek, - a nagy elem nem mozdult, alig locsogott, legfeljebb ha egy-egy felbukkanó delfinnel álmodott. Most egyszerre nyugtalan lett álma: a friss zefir nyargalt rajta és sávosan borzolta fel a vizi mindenséget. A hullámok éledtek s egymást lökdösve kezdtek mozgolódni: a habhátukon szárnybadugott fejjel himbálództak a sirályok, de berzenkedtek már ők is.